folyik a híd

 Komolyan mondom, szörnyű. Hatvan - Aszód - Hatvan - Csány. Éjszakás (éccakásos - lehet fogok így hivatkozni a műszakra majd a későbbi bejegyzésekben, mélyen tisztelt műszakvezetőm szokta így emlegetni; román bányamérnök volt fiatal korában, vannak még ilyen "aranyköpései" már amennyire lehet ezt annak nevezni; majd egy későbbi blogban összeszedem) műszak után végképp. Az enger ingerküszöbe jelentős mértékben leesik, és sok is apró dolog elkezdheti basztatni.

6.20 - Bosch parkoló
6.30 - Piactér Hatvanban, lángosevés. Kicsit olajos volt, de finom. A legjobb lángosok a világon ott készülnek!
7.05 - Kezemben egy doboz energiaitallal, résznyire nyitott szemmel nézelődök a nyüzsgő fiatalságon (én: fekete, fehér csíkos ing; farmer, bőröv, bőrcipő, törtfehér zseki, fekete aktatáska, kicsit zilált haj és erőteljes, amolyan 4-5 napos borosta). Körülbelül úgy nézhettem ki mint egy kibebaszottul másnapos ember. Pedig aznapos voltam. Szóval figyelem ezeket a gyerekeket (14-15 év) és borzalgok. "Retro" cuccok. Faszt. A '80-'90 évek nem retró. '40-'50 évek. Az retró. Akkor még a férfi férfi volt a nő meg nő. És a férfi nem vesz fel olyan színű pólót ami pirossal osztható. pláne nem ver fülbevalót mindkét fülébe szép csillogóst. És nem hord darázsszem napszemüveget. Ez az egyik. Másik. Valaki homályosítson fel, kéremszépen: mostanság a kiszívott nyak a divat a csajoknál??? Körülbelül 10 perc alatt 5 olyan lányt láttam akiknek a nyakán ott van a félreértelmezhetetlen vöröses-lilás folt. Vagy ezt sminkelik, hogy olyan legyen mintha? Vagy... mi ez?
8.04 - 12.25 - CENSORED (barátnőmnél voltam, elég ennyi)
12.38 - Buszemegállóba befutottam. Szó szerint. Habár; mondom inkább úgy: úsztam. A verejtékben.
12.41 - Na ekkor konstatáltam, hogy a busz aminek kéne jönnie, abban a megállóban nem áll meg, hanem a 500 méterrel fentebbiben. Mindegy, szomjas vagyok iszok és megvárom a következőt a fentiben, és rendbe kapom magam valamelyest.
13.10 - Fenti buszmegállóban kicsit sarokba állnak az agysejtek: 12.45 - 13.05 - 13.29 Ezek a buszok közlekednek Hatvanig. Vagyis csak öt perccel késtem le a másik járatot. Simán elértem volna. Ha 41-kor elindulok fölfelé.
13.30 - 13.45 - Nyugodt ember lévén nem kezdtem el semmilyen fizikai bántalmazást foganatosítani a mögöttem ülő, elmeroggyant szellemileg visszamaradt, degenerált, hiéna módjára minden kis vackon vihogó takonyszájú spermaszökevényen. Jófiú voltam és Metallicát hallgattam. Sajnos nem elég hangos a mobilom fülhallgatója.
13.55 - Végre a csányi buszon, ami hát hogy is mondjam. A tömbösített; familiáriásan hiperpigmentált emberekből áradó jellegzetes szag magába ölel, és elbódít.
14.20 - A taccsot dobtam ki majdnem, és szinte új emberként ugrottam le a gépjárműről.
14.45 - Írom ezeket a faszságokat ahelyet hogy horpasztanék. Ugyhogy ezt is fogom tenni, aki 19.00-ig ébreszteni mer annak a kezébe adom a seggét.

Jóéjszakát nekem.

 Juszt is allergia. De legalább kiderült. Xyzal és orrspray. Bár azt nem mondhatnám, hogy jobb lett.

 Igen, tudom hetek maradtak ki, bár nem igazán hiszem, hogy ez bárkinek is feltűnt, olvasóm nem lévén. Kivonatolom az elmúlt pár nap történéseit, spirituális, mentális és fizikális történéseken keresztül.
 Beköszöntött a biológiai nyár. Ezt onnan lehet tudni, - legalábbis nálam - hogy kényszeresen felkeresem a Bahiát Gyöngyösön. Egypár nyaklánc vagy ilyen-olyan ékszer vételezése után tudom magamban nyugtázni, hogy az inges-nyakkendős korszak véget ért, és kezdődik a pólós-rövidnadrágos időszak. Ez általában augusztus végéig; szeptember közepéig tart, onnantól kezdve megint konszolidáltabb a megjelenésem. Akkor lássuk csak, mi volt még? Igen, film.

 X-Men Origins: Wolverine - csodálkozom hogy Mage (mage.hu) még nem írt róla lesújtó véleményt. Ami igaz, ez esetben részben egyet is értenék vele. A film nagyon jó - annak aki nem ismeri az eredeti sztorit. (Hehe... Origins mi?) Aki viszont hozzám hasonlóan szereti a képregényeket és valamennyire tisztában van a dolgok valódi menetével akkor annak a film körülbelül két órás önkielégítés egy sajtreszelővel. (Kicsit szórakoztató, de annál fájdalmasabb.) Mindezek ellenére - ha úgy nézem a filmet, hogy na lássukcsak... mutánsok, meg robbanások, meg heroizmus... hmmm; érdekesnek hangzik! akkor kivételesen szórakoztatóra, izgalmas cselekményre van kilátás.

 És akkor ezek kapcsán megjegyezném, hogy storyboard szinten áll a Harlekin. Ez egy saját készítésű képregény, remélhetőleg pár hónapon belül fel is kerül a kész változat; legalábbis az első pár rész. A történetről annyit mondanék, hogy nem áll messze a megszokott képregény-világtól, lesz benne "sötét" főgonosz, karakter és jellemfejlődés és fordulatos cselekmény.

 Továbbiakban. Igen, köszönöm, megvagyok. Kissebb-nagyobb szünetekkel még szerintem jelentkezni fogok, de mostmár nem ártana egy kicsit visszatekerednem majd a blog eredeti témájához, vagy legalábbis mellőzni ezt a mi-történt-velem-a-napokban jellegű leírást.

 Azt hiszem, meriteni fogok az előttem állók tapasztalatából, és az ilyeneket párbeszéd-rendszerűre fogom megcsinálni. Úgy valamennyivel élveztesebb.

 Fejlemények. Kizárható a nátha és az influenza. Marad az allergia. Hétfőn megyek böködésre. Remélem hamar vége lesz ennek az orrdugulásos időszaknak. (Ami kb 3-4 éve fix, hogy tart.)

- Szia! Rég láttalak!
- Öhm... helló. Ja. Kissé elfoglalt vagyok mostanság.
- Munka?
- Is.
- Értem. És amúgy... helyzet?
- Semmi különös, említésre méltó. Jövőhéten remélem kicsit jobban ráérek a dolgokra.
- Hogyhogy?
- Jövőhéten beteg leszek.
- Ezt így tudod előre?
- Muszáj.
- Mert?
- Munkahelyen meg kell szervezni a helyettesítést. Minnél előbb jelented, annál jobb. Vannak akik januárban előre lefoglalózzák a beteg napjaikat augusztus végéig.
- Aha.
- És te?
- Megvagyok én is.

Mikor egy Zen Mestert megkérdeztek mi is a Zen; és mi a megvilágosodás, csak ült zavartan, egykedvűn mosolyogva. De nem szólt semmit. Hosszas hallgatás után megszólalt: Hallod egy tenyér hangját?

Racionális ésszel belegondolva, a válasza nem volt válasz. Ám, ha meg szeretnéd tudni hogy mi is a Zen és a megvilágosodás akkor el kell hagynod a racionalitást. Sőt. Ezt tudni sohasem fogod. Csak tapasztalni. Ezért sem válaszolt a Mester; mivel erre a kérdésre nincs válasz. Az elkövetkezendőkben én sem adom meg a választ mi is a Zen, viszont megpróbálom körvonalazni mi is a Zazen. A szó konkrét fordításban Zen ülést jelent. Ez olyan fajta meditáció, mikor elcsendesíted az elmét, megpróbálsz minden gondolatot kisöpörni magadból, és magad elé révedve „fékezed meg a száguldó lovat”. Egy japán mese szerint volt egy fickó, aki felült a lovára, a ló pedig megindult vele rohanva a nagyvilágba. Mikor odakiáltott neki egy barátja, hogy hová vágtat ennyire, ő rémülten, a ló nyakába kapaszkodva visszakiáltott: Nem tudom! Kérdezd a lovat! Az élet a nyugati civilizációban gyakorta ilyen. Rohanunk vég nélkül, anélkül, hogy tudnánk hová. Munkából rohanunk bevásárolni, onnét haza, otthon elkezdünk takarítani, vagy leülünk az internet elé. Ez vezet lassan a szellemi és fizikai kiégéshez. Cselekvésből cselekvésbe megyünk, anélkül, hogy élveznénk az Itt és Most békéjét.

A Zazen megmutatja; illetve segít abban, hogy lassítsunk és rátaláljunk önmagunkra. Nos. Sok féle könyv, weboldal és kurzus foglalkozik a Zazennel. A leglényegesebb mégis, a helyes testtartás. Stabil testhelyzetben könnyebben koncentrálhatunk a légzésünkre, mélyebbre tudunk hatolni. A mindennapi életben a testünket arra használjuk, hogy végrehajtsuk feladatainkat. Ezek közül is leginkább a fej az amit használunk, ezért a chi energia  afelé tolódik el. De akkor milyen is a helyes ülés? Az elkövetkezendőkben összeszedem, hogyan is kell helyesen zazenben ülni, kitérve a test, a kéz, a száj, a szem és a légzés tekintetében:

A legjobb módszer az, ha egy párnára ülünk, majd a jobb lábfejünket talppal fölfelé a bal combunkra helyezzük, aztán a bal lábfejünket a jobb combunkra. Ez a hagyományos lótuszülés, a kekkafuza. Amennyiben ez lehetetlen, könnyebb felvenni a hankafuza tartást. Ezt fél lótusznak is hívják. Bal lábunkat talppal fölfelé a földre helyezzük jobb lábfejünket a bal combunkra. Zazen alatt lehet a lábakat cserélni, mert nem az a cél, hogy elzsibbadjanak a végtagok, csupán a természetes, egyenes tartás. Kényelmetlenség esetén növelni kell a párna magasságát. Térdeinknek mindenképp a földet kell érinteniük, ennek érdekében megkezdhető a Zazen úgy is, hogy először felvesszük a lótuszt/fél lótuszt majd térdeinkre előrebillenve igazítjuk be a párnát. A hátgerinc egyenes lesz, mivel a medence előrebillen. Derekunk, végtagjaink eleinte fájhatnak, de későbbi gyakorlások révén ez a fájdalom enyhülni fog, és biztosítjuk a gerinc megfelelő ívét. A fájdalom egyébiránt azt a helyet is mutatja ahol javítanunk kell testtartásunkon.  Ha lehetetlen valami végett felvennünk a kekkafuzát vagy a hankafuzát ülhetünk székre is. Ilyenkor a gerinc egyenes, ne érjen hozzá a háttámlához, talpak a földön legyenek. Nők térdei összezárva, a férfiakéi enyhén nyitva. A törzs kijavítása fontos, főként az ötödik ágyékcsigolyának kell jól elhelyezkednie, ha ez a csigolya a helyén van, az alhas ellazul. Ha ez megvan, jobbra-balra hajlongjunk, először mélyen majd egyre kisebb kitéréssel, hétszer-nyolcszor, hogy elérjük az egyensúlyi helyzetet. Állat behúzni, fejünk egyenesen, a köldök vonalában az orr legyen, a fülek vonalában a váll, amik természetesen esnek, hasunk laza. Ezután jön a kéztartás. Bal kéz a jobb kézben pihen, mindkettő tenyérrel fölfelé, hüvelykujjunk összeér, vízszintesen. Ha felemelkedik az mentális feszültséget, ha lehanyatlik az szendergést jelent. A hüvelykek és a tenyér egy tojás alakot rajzol ki, kezünk érinti a hasat, a két könyök pedig ne tapadjon a testhez. A helyes kéztartás neve a - hokkai zsó in - a koncentráció óceánjának pecsétje.

A száj mindig csukva, az ajkak összeérnek, a nyelv elülső része a szájpadlást érinti, a fogak összeérnek.

A szemek nyitva, elkerüljük ezzel az álmosságot, tekintetünk körülbelül egy méterrel magunk elé emeljük, természetesen. Nem szabad jobbra-balra mozdulnia, a lényeg a mozdulatlanság. Ne rögzítsük adott tárgyakra a tekintetet, a látás ezúttal tárgy nélküli.
 

 Elhatározásra jutottam ezzel az egész zen-ügymenettel kapcsolatban. Eddig feldolgozott forrásaim után rájöttem, mit is kéne tennem, hogy jobban a zenre, ezáltal önmagam megértésére tudjak koncentrálni.
 Szessin.
 A szó japánul zen-elvonulást jelent, ilyenkor a szerzetesek egy hegyi lakba vonulnak el egy hétre ahol semmi mást nem tesznek csak zazenben ülnek. Étekként pedig rizst, vizet esetleg zöldteát vesznek magukhoz.

 Nos, ezt kívánom én is elkövetni, egy oylan logikai bukfenccel, hogy nekem ez nem egy hétig tart hanem egy hónapig. (Tekintve, hogy a munkahelyem és otthonom nem teszi lehetővé a teljes elvonulást, nekem valamivel hosszabb időt kell rászánnom erre az egészre.)

 Szóval kiélvezem még az utolsó napokat, aztán hamarost belevetem magam a szessinbe.

Ha itt maradnál, nem indulnék még én sem
Ha elindulnál, nem lenne érkezésem
Hová is mennék, hová is lennék egyedül én
Nélküled nem kell útlevél

Az otthon ott volt ahol bejártunk
Mindent százezerszer már
S apánkat kértük, hogy vegyen fel most az egyszer
Mert magasról más lesz a táj

Az otthon itt van ha jössz mellettem
Még ha nem is nézel rám
Tudod már régen észrevettem, hogy szemedben
Én hazáig látok simán
Ellátok simán
Rádnézek néha némán
S az otthon visszanéz rám

Az otthon ott lesz ahol megállunk
Ki régen felvett rég nincs már
Magunkban súgjuk csak: tegyél le mert ma végre
Megtaláltuk, más lett a táj

Egy szívhez szalad sok kis ér
Sok szivet hajt egy cseppnyi vér
S ha messze lennél...
Elég lesz mindig négy liter
Hazáig elmész ennyivel
Ha menni kell
De most jönnöd kell

Az otthon ott van ameddig ellát
Vaksötétben két szemünk
Vak lovak vagyunk az éjben
Nincsen út és nincs kötél sem
De mi el mégsem tévedünk

Hazajár minden emlék, hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál

Hazajár minden emlék hazaszáll
Hazavág mindent ez a laza szál
 

 Alig észrevehetően lassul az idő. ...Katt. 11:59:56 ...Katt. 11:59:57  Az óra mutatója lustán ugrik, egyre több idő telik el a két állomás között. A levegőben táncoló porszemek abbahagyják lassú körzésüket és mozdulatlanná dermednek. Betegesen fakó, sárga fénypászmák megállnak a szőnyeg szélénél. A függöny befejezi imbolygását a konvektor fölött. Aztán megállt az idő.
 Hogy mennyi ideig nincs idő az paradox kifejezés lenne. Most nincs. Nem volt és nem lesz.

 És hirtelen, minden átmenet nélkül ismét megindul. Pillanat leforgása alatt zajlott le minden, ami eddig gyantába ragadva vánszorgott. Lerázza a bilincsiét amit a tudat vert rá.

12:59:58.

Utálom az óraátállítást.

Ma-cu remetekunyhójában élt a Heng-hegyen, és éjt-nap belemerült az elmélkedésbe. Fel se nézett, amikor Huaj-zsang mester meglátogatta.
- Miért elmélkedsz? - kérdezte a mester.
- Hogy Buddha legyek - felelte Ma-cu.
Huaj-zsang felvett egy téglát, s az ajtó előtt csiszolgatni kezdte egy kövön.
- Mit csinálsz?
- Tükröt csiszolok.
- Hiába csiszolod, attól nem lesz tükör a tégla!
- Hiába elmélkedsz, attól nem leszel Buddha! - vágott vissza Huaj-zsang.
- Akkor mit tegyek?
- Ha nem indul el az ökrös szekér, az ökörre kell suhintani vagy a szekérre?

 Egy Jüan nevű szerzetes azt kérdezte:
- Mester, teszel-e valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az Utat?
- Igen - mondta Huj-haj.
- Mit?
- Ha éhes vagyok, eszem - ha álmos vagyok, alszom.
- Hát nem ezt tesszük mindnyájan?
- Nem bizony.
- Miért nem?
- Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem.

 A tavasz a szokásos depresszív szelekkel köszöntött be országszerte. Levertség, fáradékonyság, mentális kimerültség és bizonytalan érzelmek kusza szövevénye jelzi: Ideje a szabadba menni és friss levegőt szívni. Tegyétek ezt minnél többen.

 Addig sem gördül tovább a sollicitus ambitus-a.

Pár perces rotring firkálmány. De a lendületét szerintem sikerült elkapnom.

 Egy este Kaci, a Cambridge Zen Központ fekete macskája, hosszú betegség után elpusztult. Szung Szán zen mester egyik tanítványának hétéves kislányát felzaklatta a haláleset. A temetés és az Amitábha Buddha Ének után, a kislány négyszemközti beszélgetésre ment a zen mesterrel.
 - Van kérdésed? - kérdezte a zen mester.
 - Igen. Mi történt Kacival? Hová ment? - kérdezte Gita.
 - Honnan jöttél? - kérdezett vissza a zen mester.
 - Az anyukám hasából.
 - Honnan jött az anyukád?
Gita hallgatott.
 - A világon minden ugyanabból a dologból származik - mondta a zen mester. - Ez egy kekszgyárhoz hasonlít, ahol különféle kekszeket sütnek - oroszlánokat, tigriseket, elefántokat, házakat, embereket. Mindnek más formája és neve van, de mind ugyanabból a tésztából készül, és mindnek ugyan olyan az íze. Tehát, mindaz, amit látsz - macskák, emberek, fák, a Nap, ez a padló - valójában ugyanaz.
 - Mik ezek? - kérdezte Gita.
 - Az emberek különféle neveket adnak nekik. De önmagukban nincs nevük. Amikor gondolkodsz, minden dolognak más-más neve és formája van. Amikor azonban nem godolkodsz, minden dolog ugyan az. Nincsenek szavak rájuk. Az emberek hozzák létre a szavakat. Egy macska nem mondja magáról, hogy ő macska. Az emberek nevezik macskának. A Nap nem mondja magáról, hogy ő Nap. Az emberek hívják Napnak. Tehát, ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi ez, akkor hogyan válaszolnál?
 - Nem használnék szavakat.
 - Nagyon jó! Nem használnál szavakat. Ha valaki megkérdezi tőled, hogy mi buddha, akkor mi lenne a helyes válasz?
Gita hallgatott.
 - Most te kérdezz engem - mondta a zen mester.
 - Mi a buddha?
A zen mester a padlóra csapott tenyerével.
Gita felkacagott.
 - Most én kérdezlek téged: Mi a buddha?
Gita a padlóra csapott tenyerével.
 - Mi Isten?
Gita a padlóra csapott tenyerével.
 - Mi a mamád?
Gita a padlóra csapott tenyerével.
 - Mi vagy te?
Gita a padlóra csapott tenyerével.
 - Nagyon jó! Ebből származik a világ minden jelensége. Te, Buddha, Isten, édesanyád és a világ egy és ugyanaz.
Gita elmosolyodott.
 - Van még kérdésed? - kérdezte Szonsza.
 - Még mindíg nem mondtad meg, hová ment Kaci.
 A zen mester előrehajolt, mélyen a kislány szemébe nézett, majd így szólt:
 - Már érted.
 - Ó! - kiáltott fel a kislány, erősen a padlóra csapott tenyerével, majd felkacagott.
 - Nagyon jó! Így kellene megválaszolnod minden kérdést. Ez az igazság.
 Gita meghajolt és elindult kifelé a szobából. Ahogy kinyitotta az ajtót, visszanézve így szólt a zen mesterhez:
 - De amikor iskolában vagyok, nem így fogok válaszolni. Rendes válaszokat fogok adni.
 A zen mester felnevetett.

Szung Szán: Hamut a Buddhára - részlet

- Jerry, szakítósblog 2.0?
- Nem kimondottan.
- Hát?
- Unaloműzés, jó dolgok megosztása, méreg és feszültség levezetése.
- Aha.
- Aha?
- Oké, hiszek neked. Csak ez így fura. Az első bejegyzésed nem épp ezt sugallja. Vagy csak én értettem félre?
- Nincs kizárva. Megtörténik az emberekkel.
- Te...
- Mondd.
- Ez így nem stílusjegy-lopás?
- Nemhiszem. A mágus elnéző lesz. Remélem.
- És miért pont jerryzen?
- Egyszerű mint a faék. A 'zen' már foglalt folt, ezért egybe írtam a nevemmel. Így lett jerryzen. És mielőtt megkérdeznéd, hogy a...
- A híd folyik?
- Terebess Gábor Folyik a híd című könyve hatással volt rám. Zen/Csan buddhista anekdotákat gyűjtött össze, amelyek így vagy úgy elrugaszkodtak a realitástól. Legalábbis a hétköznapi ember számára. Egyszerűen megtetszett a mondat abszurditása.
- Te is érzed, hogy kezdünk egy elcsépelt, általánosiskolai szintű, kérdezz-felelekké degradálódni?
- Igen.
- Akkor abbahagyjuk?
- Kéne.

Dilemma.

Kerékpár vagy autó.

Egy strapabíró biciglivel szinte bárhová elvisz; városi közlekedésre termett, költséghatékony (ez a kifejezést a munkahelyemen ragadt rám) és egészséges. Rövid utakra tökéletes, fenntartása szinte nem kerül semmibe.

Viszont egy autó egy masszív valami; értéket képvisel, és kényelmes. Nagyobb távolságokra ideális, télen fűt, nyáron hűt. Mostanság viszonylag olcsón lehet venni használtan (coupé... hmm).

Azért szerencsére van még időm ezt eldönteni.

Nem túl hosszas megfontolás után jutottam arra az elhatározásra, hogy belevágok egy másik site-on a blogírásba. (Ez az a másik site.)

Az alapelgondolás egy kisebb vita után indult, ami köztem és barátnőm között zajlott le, aztán folytatódott bennem, felszínre szaggatva mindazt ami eddig a mélyben szunnyadt. Ma reggelve kelvén ötlött fel bennem, hogy lesz egy ilyen blog, ahol kírhatom magamból az ilyesmit, mielőtt még több őszhajszál vegyülne a hajamba.

Azt hiszem így első blikkre ennyi elég, amennyiben lesznek rendszeres olvasóim, azokat ezúton is üdvözlöm.
Nos, ahogy a tapasztalt sebész mondaná: Vágjunk bele.