Mikor egy Zen Mestert megkérdeztek mi is a Zen; és mi a megvilágosodás, csak ült zavartan, egykedvűn mosolyogva. De nem szólt semmit. Hosszas hallgatás után megszólalt: Hallod egy tenyér hangját?
Racionális ésszel belegondolva, a válasza nem volt válasz. Ám, ha meg szeretnéd tudni hogy mi is a Zen és a megvilágosodás akkor el kell hagynod a racionalitást. Sőt. Ezt tudni sohasem fogod. Csak tapasztalni. Ezért sem válaszolt a Mester; mivel erre a kérdésre nincs válasz. Az elkövetkezendőkben én sem adom meg a választ mi is a Zen, viszont megpróbálom körvonalazni mi is a Zazen. A szó konkrét fordításban Zen ülést jelent. Ez olyan fajta meditáció, mikor elcsendesíted az elmét, megpróbálsz minden gondolatot kisöpörni magadból, és magad elé révedve „fékezed meg a száguldó lovat”. Egy japán mese szerint volt egy fickó, aki felült a lovára, a ló pedig megindult vele rohanva a nagyvilágba. Mikor odakiáltott neki egy barátja, hogy hová vágtat ennyire, ő rémülten, a ló nyakába kapaszkodva visszakiáltott: Nem tudom! Kérdezd a lovat! Az élet a nyugati civilizációban gyakorta ilyen. Rohanunk vég nélkül, anélkül, hogy tudnánk hová. Munkából rohanunk bevásárolni, onnét haza, otthon elkezdünk takarítani, vagy leülünk az internet elé. Ez vezet lassan a szellemi és fizikai kiégéshez. Cselekvésből cselekvésbe megyünk, anélkül, hogy élveznénk az Itt és Most békéjét.
A Zazen megmutatja; illetve segít abban, hogy lassítsunk és rátaláljunk önmagunkra. Nos. Sok féle könyv, weboldal és kurzus foglalkozik a Zazennel. A leglényegesebb mégis, a helyes testtartás. Stabil testhelyzetben könnyebben koncentrálhatunk a légzésünkre, mélyebbre tudunk hatolni. A mindennapi életben a testünket arra használjuk, hogy végrehajtsuk feladatainkat. Ezek közül is leginkább a fej az amit használunk, ezért a chi energia afelé tolódik el. De akkor milyen is a helyes ülés? Az elkövetkezendőkben összeszedem, hogyan is kell helyesen zazenben ülni, kitérve a test, a kéz, a száj, a szem és a légzés tekintetében:
A legjobb módszer az, ha egy párnára ülünk, majd a jobb lábfejünket talppal fölfelé a bal combunkra helyezzük, aztán a bal lábfejünket a jobb combunkra. Ez a hagyományos lótuszülés, a kekkafuza. Amennyiben ez lehetetlen, könnyebb felvenni a hankafuza tartást. Ezt fél lótusznak is hívják. Bal lábunkat talppal fölfelé a földre helyezzük jobb lábfejünket a bal combunkra. Zazen alatt lehet a lábakat cserélni, mert nem az a cél, hogy elzsibbadjanak a végtagok, csupán a természetes, egyenes tartás. Kényelmetlenség esetén növelni kell a párna magasságát. Térdeinknek mindenképp a földet kell érinteniük, ennek érdekében megkezdhető a Zazen úgy is, hogy először felvesszük a lótuszt/fél lótuszt majd térdeinkre előrebillenve igazítjuk be a párnát. A hátgerinc egyenes lesz, mivel a medence előrebillen. Derekunk, végtagjaink eleinte fájhatnak, de későbbi gyakorlások révén ez a fájdalom enyhülni fog, és biztosítjuk a gerinc megfelelő ívét. A fájdalom egyébiránt azt a helyet is mutatja ahol javítanunk kell testtartásunkon. Ha lehetetlen valami végett felvennünk a kekkafuzát vagy a hankafuzát ülhetünk székre is. Ilyenkor a gerinc egyenes, ne érjen hozzá a háttámlához, talpak a földön legyenek. Nők térdei összezárva, a férfiakéi enyhén nyitva. A törzs kijavítása fontos, főként az ötödik ágyékcsigolyának kell jól elhelyezkednie, ha ez a csigolya a helyén van, az alhas ellazul. Ha ez megvan, jobbra-balra hajlongjunk, először mélyen majd egyre kisebb kitéréssel, hétszer-nyolcszor, hogy elérjük az egyensúlyi helyzetet. Állat behúzni, fejünk egyenesen, a köldök vonalában az orr legyen, a fülek vonalában a váll, amik természetesen esnek, hasunk laza. Ezután jön a kéztartás. Bal kéz a jobb kézben pihen, mindkettő tenyérrel fölfelé, hüvelykujjunk összeér, vízszintesen. Ha felemelkedik az mentális feszültséget, ha lehanyatlik az szendergést jelent. A hüvelykek és a tenyér egy tojás alakot rajzol ki, kezünk érinti a hasat, a két könyök pedig ne tapadjon a testhez. A helyes kéztartás neve a - hokkai zsó in - a koncentráció óceánjának pecsétje.
A száj mindig csukva, az ajkak összeérnek, a nyelv elülső része a szájpadlást érinti, a fogak összeérnek.
A szemek nyitva, elkerüljük ezzel az álmosságot, tekintetünk körülbelül egy méterrel magunk elé emeljük, természetesen. Nem szabad jobbra-balra mozdulnia, a lényeg a mozdulatlanság. Ne rögzítsük adott tárgyakra a tekintetet, a látás ezúttal tárgy nélküli.
Utolsó kommentek