Szügségletek. Meghatározzák egy ember jellemét. Maslow szerint: alapvető megélhetés, létszükségletek kielégítése, ez az alap. Ez után jöhet biztonsági szükséglet, szeretet szükséglet. Megbecsülés és önmegvalósítás, ezek alkodják a piramis csúcsát. Mindez ideális életvitelnél. De egy olyan ritmusban ahol a megbecsülés és az önmegvalósítás lett a cél, ennek árán feladjuk a szeretetet és a biztonságot, és csak néha napján elégítjük ki fizikális szükségleteinket, akkor elméletileg borul az élet egyensúlya.
 Sajnos jelen helyzetemben a felborulás lassan végstádiumba ér. Fontosabb a munkám mint az hogy egyek vagy mozogjak rendesen. "Ahab kapitány nem nyugszik a bálna nélkül!"
 Fontosabb hogy vegyek egy új telefont mint az, hogy befejezzem a szobámat ahol élek.

Hogy ettől-e vagy sem... De egy érzelmi roncs lettem, aki nem tudni kit és miért de legfőképp mikor fog megbántani. Utálom magam emiatt, de tovább kell élni. Ha viszont elmarom magam mellől azokat akiket szeretek, akkor mivé válok?