Mindenekelőtt leszögezem: Nem értek egyet a fasiszta eszmékkel, az antiszemitizmussal, és úgy eleve diszkrimináció minden vállfajával. Az alábbi post nem az eszméről hanem az emberről szól.

Erwin Rommel. A sivatagi róka. Afrikakorps parancsnoka. 1891 novemberében látta meg a napvilágot. Szolgált az első világháború alatt; rohamcsapat tisztként első sorban vetette magát a küzdelembe. Háborús erdeményeiért Vaskereszttel, később a Pour le Mérite-vel ami az akkoriban kapható legmagasabb kitüntetés. A második világháború alatt először a 7. páncélos hadosztály parancsnoka lett. Sikert sikerre halmozott, alakulatát Szellem-hadosztályként is kezdték emlegetni. Vakmerő és bátor hadmozdulataival sikert sikerre halmozott. Évekkel később az Afrikakorps parancsnokává tették meg, ezzel egy időben kezdett leszállóágba kerülni szerencsecsillaga. Bár ez a hadtest tette híressé, és ezen időszakba ragadt rá beceneve, a "Sivatagi Róka", hosszú ideig mégsem tudta tartani az egyiptomi harcálláspontokat. A tengelyhatalmak megadása után Olaszországban tartózkodott, de ez nem volt túlságosan ínyére. Pár hónap múlva ismét Franciaországban találjuk, ahol a normandiai partszakasz megerősítésén dolgozik. Más teendők azonban elszólítják, így nincs jelen a partraszálláskor, a német haderők későn reagáltak; a szövetségesek sikeresen partraszálltak Normandián. Időközben súlyos sérülést szenvedett, ismét kórházba került. Hitler elleni összeesküvésben való részvételéért a Gestapo emberei felajánlották: Vagy öngyilkosságot követ el, vagy a többi tábornokkal együtt hadbíróság elé áll, ezzel vállalva családja meghurcolását is. Ő az előbbi mellett döntött; 1944 október 14-én ciánkapszulát vett be.

Bár német tiszt volt, nem volt náci. Nem égett benne a gyűlölet embertársai iránt, csak tette azt, amit utasítottak neki. Máskülönben nem írta volna meg a "Háború - Gyűlölet nélkül" című könyvét, amelyet nem sokkal öngyilkossága előtt vetett papírra.

Nem tudom mi késztetett ezen post megírására. Valahányszor nácikról vagy a második világháborúról van szó, mindenkinek aljas, gyilkos németek jut az eszébe. Ez talán avégett is van, hogy a második világháborút bemutató médiák legtöbbje a szövetséges oldalról mutatja be.

Ismét kijelentem, hogy elvetem a fasiszta eszméket, nem vallom magaménak még az ideológiát sem.

Erwin Rommelel azonban más a helyzet. Elismert parancsnoka volt korának, brilláns és nagyszerű elme, akit még a szövetséges csapatok is tiszteltek. Nézem ezt az idősödő embert, és nekem valahogy hiányzik belőle az a vérszomjas fasiszta plusz amit mondjuk Goebbelsről készült képeken látok.