Reggeli kávéra térek be a Baross utcai McDonald's-ba. Szabad asztal nem lévén a hátsó traktusban lévő pulthoz ültök, s mint olyan unatkozó ember; nézelődni kezdtek. Így látom meg a Lányt. Hosszú fekete haja enyhén hullámosan omlik gömbölyű vállaira, sötétbarna szemeiből ritka kincs, az értelem sugárzik. Negyed órája ül egyedül, könyvét lapozgatja. Unott lassúsággal siklik tekintete a sorokon. Az órájára pillant, lemondóan megereszkedik most a válla. Érzéki ajkai enyhén szétválnak, és halk sóhaj hagyja el, majd úgymaradnak. Tökéletes; művész ecsetjére való kép. A telefonért nyúl. Lábaival aprókat harangozik. Szétnéz. Meglát engem, s hogy hol rá nézek, hol a füzetembe írok. Zavarában talán, letámasztja homlokát a kezére, kitakarva periférikus látásából, és zavarodottan egy sebtiben előhúzott lapot kezd olvasni. Kényszeríti magát, hogy tudata a papírra öszpontosítson. Pár percig még mímeli a tanulást majd ismét a táskájában matat. Újabb papírokért? Talán. Nem. Irattartót vesz elő, és beleteszi a lapokat. Zenelejátszót vesz bűvöl elő, a fülhallgató zsinórjával bíbelődik. Lopva ismét rám néz, majd gyorsan visszatér a bog kioldásához. Felnézek az írásból, ismét idefordítja arcát. A tekintetünk most találkozott. Fekete villámcsapás porló tudatom közepében. Csodálkozva pislog. nem állhatom tekintetét, elmélázva a kávéba kortyolok. Mikor ismét oda nézek; oda merek nézni látom, telefonál. Erőteljes mimikája a rossz híreket tudatja velem, amit kapott. Idegesen a hajába túr. Átveti az egyik lábát a másikon. Most nevet, de látszik, hogy nem szívből; talán csak illemből. Gyöngyörű mégis. Apró, s múlandó szépség ebben a dögszagú, rohadó városban. Átveti egyik lábát a másikon. Röviden válaszolgat. Hosszú hallgatás, ismét apró ráncok a tiszta homlokon. Baljával a táskája fülét igazgatja. Elteszi a telefont. Még pár pillanatig ül a kávéja felett. Készülődik. Felkel, elsétál mellettem. Pohara halkan koppan a szemetesben. Tovalibben. Feltehetően soha többé nem látom. Soha nem tudja meg, mennyi minden játszódott le bennem. Kisétál az ajtón, másodpercekre ellenáll az embertömegnek aztán eltünik. Mint egy...

Egy angyal.