Kedeves gyerekek, ma amagyar közoktetás lassú kerekeiről szeretnék mesélni nektek.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegénylegény. Nem volt neki egyebe, csak egy tarisznya hamubasült papírja azokról az intézményekről ahol eddig tanult. Volt neki álalános iskolai bizonyítványa, érettségije, technikusi bizonyítványa, mindjárt kettő. Egy nap úgy gondolta, noszahát, kezdjük meg lerakni a diploma alapjait. Csakhogy a diploma alajai nem passzoltak össze azokkal az alapokkal amit eddig fektetett le, megcsömörödvén ettől a katyvasztól, a szegénylegény nekibúsulva elhelyezkedett a közeli nagyvállalat alkalmazásában. Teltek a napok, peregtek a hetek, múltak az évek. Aztán kerek egy esztendő után odaállott ő a művezetője elé, és ímígyen szólt:
- Laci bátyám! Elmennék én e világot látni! Leszolgáltam a kerek esztendőt, adja a járandósságom!
Az öreg megpödörte bajuszát s annyit szólott:
- Korán vagy még, fiam.
A legény visszatért a munkájához. De azért csak beadta a jelentkezését ismét a főiskolára. Másfél év után ismét odaállt a művezető elé:
- Laci bátyám! Elmennék én e világot látni! Leszolgáltam a másfél esztendőt, adja a járandósságom!
Az öreg megpödörte bajuszát s annyit szólott:
- Jól van, fiam! Osztán hová mennél?
- A Kandóra, Laci bátyám!
- Ehen. Osztán minek?
- Villamosmérnöknek, Laci báyám!
- Ehen. Jól van, jól. Elengedlek.
Na, a legény nekiörült, mert akkor még nem tudta, hogy a postaládában ott várja egy levél. Egyenest az Okatási Hivatalból. Nem adta ugyan is meg a OM-kódját, bár az se tudta mi az. Nekibúsult a legény, s mérgelődött is, mert a fene se érti, hogy ilyen miatt miért zárhatják ki a főiskolai felvételiből. S még jobban elképedt, mikor tudta, hogy ez a szám, amennyiben nincs nem mástól mint az Oktatási Hivataltól tudhatja meg. Írta rögtön az eletromos levelet a hivatalnak magának, ahol két napos elbírálási időt kértek, de már a harmadik is eltelt, és még mindíg nem válaszoltak néki. A határidő meg biza 9.-ére esik. Búsult is a legény egy sort, majd eszébe ötlött, hogy egykor a Neptun rendszerében ő kitöltötte az utolsó feleslegesnek tűnő rublikát is. Noszahát, rohant a Neptunhoz, megtudakolni kódját, s hála a legény szerencséjének ottan volt az a huncut 11 jegyű szám. Írta is rögtön a módosítási formanyomtatványt, s már szaladt is a postára. Bizony most is szaladna, ha már fel nem adta volna.

Szóval rohadjon el az OH. Nem hiszem el, hogy mindenképp szükséges ez a sz*ros kód a felvételimhez. Állítólag ez azért kell, hátha nem tudnád... nem mintha, csak hátha... hogy be tudják azonosítani a tanulót/hallgatót. Végülis, a személyigazolvány/diákigazolvány szám smafu, a születési név/hely/dátum/anyjaneve az semmit se ér, ez a 11 számjegyű vacak kell. Arról nem is beszélve, hogyha nem tudtam volna kinyomzni, akkor munkadíj vagy mi ellenében, egy héten belül megadták volna. Hát megkapták, ajánlottan, elsőbbségivel.