folyik a híd

A blog elköltözött a

jameslife.blog.hu

címre.

[...]
Ismert lelki bajra írt,
Aztán hátra ment és sírt
Aztán mégis tovább írt
Titok érintésre nyílt
Néha gyóntatott és gyónt
Néha túl mélyre hajolt
Néha mondták mennyit ért
Mégse tudták menyit ért
Néha mozdulatlan tűrt
Aztán mint a szél eltünt
Lent a fáradt hinta leng
Dalok nélkül egy kis csend
[...]

Csak egy másik bolond lehet
Aki engem egy kicsit szeret
Azt mondja átmeneti
Az hogy ő itt tengeti, merthogy
Angyalként érkezett, de valahol rosszul fékezett
S van nála egy igazolvány, hogy csak külsőre néz ki úgy, mint egy lány
Én meg csak dünnyögök magamban - hogy -

Csak egy másik bolond lehet
Aki engem egy kicsit szeret
S csak bámul szemtelenül
S már megint egy biciklin ül, és aztán
Jó gyorsan elpedál és máris a felhők között jár
S egy csöppet fékezik és nézd egy boríték érkezik - nahát -
Na nézzük csak mi van a levélben:

Hogyha utolérsz, elkaphatsz
hogyha elkapsz, megkaphatsz

De hát hogy érjem utol, mikor ellopta
A biciklimet a kis angyalka
És csak most látom, barátom
Ennek szárnya is van, ha jól látom
És hát hogy kapjam el, ha nem érem utol
Én csak kiabálok itt a felhők alól
Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret
Csak egy másik bolond lehet, aki engem egy kicsit szeret

www.youtube.com/watch

 - Amikor így nézel - suttogta Sigil -, komolyan aggódom az életemért. A szemed már nem is szürke, hanem...
 - Hanem?
 - Tajtékfehér. A tekinteted olyan üres és távoli, mintha nem engem látnál, hanem azt a borzadályt, amivé a következő húsz év alatt válnom kell... ha nem szerzek előbb egy adagot a híres elixíredből.
 - Nem telne örömöd az eredményben.
 - Ki tudja? - A lány még közelebb húzódott. - Téged nem csak ez gyötör, igaz?
 - Igaz.
 - Nem akarsz beszélni róla?
 - Sokáig tartana.
 Sigilt nem riasztotta az eshetőség.
 - Fogj bele most! Valami azt súgja, lesz türelmem hozzá. 
[...]

 - A szemed, Athalay.
 - Mi van vele?
 - Megint szürke. Mintha ember lennél, mintha engem látnál... és mintha elégedett lennél a megoldásoddal.
 - Mit bizonyít ez?
 - Hogy mi szajhák a sorsüldözött bajnokok számára is nélkülözhetetlen társaság vagyunk. Hogy nem az számít, mit tartanak rólad mások... hanem amit teszel, és amit magadról gondolsz.
[...]

Arctalan, ugyanakkor millió-szemű, téged vizslató tömeg. Kellemes, bódító parfümmel áztatott bőrű személyek, és mosdatlan, izzadt emberszagú egyének törleszkednek hozzád. Kifejezéstelen és magabiztos arcok lesik minden mozdulatod. Idegen és fájdalmasan ismerős alakok haladnak el melletted. Szürke és színes ruhaszél kavarog körülötted. Fent a villamoson és lent a metróban. Gyors és lassú ahogy lüktet a város artériájában és vénájában a vérplazmaként haladó embertömeg. Emberek és embernek tetsző lények. Ború és napsütés; minden változik. Van, ami gyorsan, mint a sötét Audi a piroson át és van, ami lassan, mint a kacatokkal és utcai szeméttel teli tolikocsiját húzó hajléktalan.

Mindenekelőtt leszögezem: Nem értek egyet a fasiszta eszmékkel, az antiszemitizmussal, és úgy eleve diszkrimináció minden vállfajával. Az alábbi post nem az eszméről hanem az emberről szól.

Erwin Rommel. A sivatagi róka. Afrikakorps parancsnoka. 1891 novemberében látta meg a napvilágot. Szolgált az első világháború alatt; rohamcsapat tisztként első sorban vetette magát a küzdelembe. Háborús erdeményeiért Vaskereszttel, később a Pour le Mérite-vel ami az akkoriban kapható legmagasabb kitüntetés. A második világháború alatt először a 7. páncélos hadosztály parancsnoka lett. Sikert sikerre halmozott, alakulatát Szellem-hadosztályként is kezdték emlegetni. Vakmerő és bátor hadmozdulataival sikert sikerre halmozott. Évekkel később az Afrikakorps parancsnokává tették meg, ezzel egy időben kezdett leszállóágba kerülni szerencsecsillaga. Bár ez a hadtest tette híressé, és ezen időszakba ragadt rá beceneve, a "Sivatagi Róka", hosszú ideig mégsem tudta tartani az egyiptomi harcálláspontokat. A tengelyhatalmak megadása után Olaszországban tartózkodott, de ez nem volt túlságosan ínyére. Pár hónap múlva ismét Franciaországban találjuk, ahol a normandiai partszakasz megerősítésén dolgozik. Más teendők azonban elszólítják, így nincs jelen a partraszálláskor, a német haderők későn reagáltak; a szövetségesek sikeresen partraszálltak Normandián. Időközben súlyos sérülést szenvedett, ismét kórházba került. Hitler elleni összeesküvésben való részvételéért a Gestapo emberei felajánlották: Vagy öngyilkosságot követ el, vagy a többi tábornokkal együtt hadbíróság elé áll, ezzel vállalva családja meghurcolását is. Ő az előbbi mellett döntött; 1944 október 14-én ciánkapszulát vett be.

Bár német tiszt volt, nem volt náci. Nem égett benne a gyűlölet embertársai iránt, csak tette azt, amit utasítottak neki. Máskülönben nem írta volna meg a "Háború - Gyűlölet nélkül" című könyvét, amelyet nem sokkal öngyilkossága előtt vetett papírra.

Nem tudom mi késztetett ezen post megírására. Valahányszor nácikról vagy a második világháborúról van szó, mindenkinek aljas, gyilkos németek jut az eszébe. Ez talán avégett is van, hogy a második világháborút bemutató médiák legtöbbje a szövetséges oldalról mutatja be.

Ismét kijelentem, hogy elvetem a fasiszta eszméket, nem vallom magaménak még az ideológiát sem.

Erwin Rommelel azonban más a helyzet. Elismert parancsnoka volt korának, brilláns és nagyszerű elme, akit még a szövetséges csapatok is tiszteltek. Nézem ezt az idősödő embert, és nekem valahogy hiányzik belőle az a vérszomjas fasiszta plusz amit mondjuk Goebbelsről készült képeken látok.

 Reggeli kávéra térek be a Baross utcai McDonald's-ba. Szabad asztal nem lévén a hátsó traktusban lévő pulthoz ültök, s mint olyan unatkozó ember; nézelődni kezdtek. Így látom meg a Lányt. Hosszú fekete haja enyhén hullámosan omlik gömbölyű vállaira, sötétbarna szemeiből ritka kincs, az értelem sugárzik. Negyed órája ül egyedül, könyvét lapozgatja. Unott lassúsággal siklik tekintete a sorokon. Az órájára pillant, lemondóan megereszkedik most a válla. Érzéki ajkai enyhén szétválnak, és halk sóhaj hagyja el, majd úgymaradnak. Tökéletes; művész ecsetjére való kép. A telefonért nyúl. Lábaival aprókat harangozik. Szétnéz. Meglát engem, s hogy hol rá nézek, hol a füzetembe írok. Zavarában talán, letámasztja homlokát a kezére, kitakarva periférikus látásából, és zavarodottan egy sebtiben előhúzott lapot kezd olvasni. Kényszeríti magát, hogy tudata a papírra öszpontosítson. Pár percig még mímeli a tanulást majd ismét a táskájában matat. Újabb papírokért? Talán. Nem. Irattartót vesz elő, és beleteszi a lapokat. Zenelejátszót vesz bűvöl elő, a fülhallgató zsinórjával bíbelődik. Lopva ismét rám néz, majd gyorsan visszatér a bog kioldásához. Felnézek az írásból, ismét idefordítja arcát. A tekintetünk most találkozott. Fekete villámcsapás porló tudatom közepében. Csodálkozva pislog. nem állhatom tekintetét, elmélázva a kávéba kortyolok. Mikor ismét oda nézek; oda merek nézni látom, telefonál. Erőteljes mimikája a rossz híreket tudatja velem, amit kapott. Idegesen a hajába túr. Átveti az egyik lábát a másikon. Most nevet, de látszik, hogy nem szívből; talán csak illemből. Gyöngyörű mégis. Apró, s múlandó szépség ebben a dögszagú, rohadó városban. Átveti egyik lábát a másikon. Röviden válaszolgat. Hosszú hallgatás, ismét apró ráncok a tiszta homlokon. Baljával a táskája fülét igazgatja. Elteszi a telefont. Még pár pillanatig ül a kávéja felett. Készülődik. Felkel, elsétál mellettem. Pohara halkan koppan a szemetesben. Tovalibben. Feltehetően soha többé nem látom. Soha nem tudja meg, mennyi minden játszódott le bennem. Kisétál az ajtón, másodpercekre ellenáll az embertömegnek aztán eltünik. Mint egy...

Egy angyal.

Valamennyi jelenség mind üres káprázat. Ha úgy tekintesz minden jelenségre mint nem jelenségre, akkor megláthatod valódi természetét. Nem szabad ragaszkodni semmihez, ami az elmében támad. Ha valaki a formát abszolútnak látja, és hang által akarja megtalálni, az ilyen ember tévúton jár, nem láthatja meg igaz természetét. Valamennyi összetett dolog olyan, mint a tünékeny álom, buborék vagy árnykép, mint a harmat, és villámlás. Ekként kell tekinteni rá.

Nézsonra járt, nyalkás brigyók
turboltak, purrtak a zepén,
nyamlongott mind a pirityók,
bröftyent a mamsi plény.

"Kerüld a Gruffacsórt, fiam,
a foga tép, a karma metsz!
Ne járj, hol grémmadár csuhan
s a bőszhedt Gyilkanyessz!"

Kapta döfke kardját a smorc,
rég csűszte már a nyúf vadat -
megállt a vén plakány tövén
a tamtam-lomb alatt.

Állt felhergült eszmék között,
s ím Gruffacsór - a szeme láng - 
                                                                         hussongva és mortyogva jött
                                                                  a kuszmadt fák iránt.

                                                                            Egy! Kettő! Egy! Kettő! - csihant
                                                                       a döfke penge nyisz-nyasza!
                                                                      Metélte szét, kapta fejét
                                                                   s diadalgott haza.

                                                                          "Hát megölted a Gruffacsórt?
                                                                       Keblemre, fürgeteg fiam!
                                                                          Dicshedj soká! Hujhé, hurrá!"
                                                                      s csuklantott boldogan.

                                                                     Nézsonra járt, nyalkás brigyók
                                                                       turboltak, purrtak a zepén,
                                                              nyamlongott mind a pirityók,
                                                                bröftyent a mamsi plény.

No, elkeseredett helyzetben lévőknek csak annyit tudok tanácsolni:

The show must go on.

Ez a felfogás sokat segített nekem is. Az elkeseredésre egy későbbi alkalommal rátérek; egyenlőre legyen elég a megoldás.

A ROBOTIKA HÁROM TÖRVÉNYE

- Hogy érted, hogy... - harapta el a mondatot dr. Green, mivel az egész feltételezés abszurd volt.
- Ahogy mondom. A robot úgy hiszi, szerelemes. - Válaszolt halántékát dörzsölve John.
 Még csak két hónapja dolgoztak a JMS-86 típusszámú roboton, amit főként elektronikai és finommechanikai célokra konstruáltak, mikor pár napja észrevették, hogy a robot figyelme egyszerűen elkaladozott, ha Nancy a közelében volt.
- De hát ez lehetetlen! A Jupiter szerelmére! Hisz ennek még lelke sincs; csupán pozitron agya! Nem akarom elhinni, hogy a ráfordított pénz egyszerűen elcsurog az ujjaink közül, mert képtelen koncentrálni a munkájára. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor vehetjük a cókmókunkat és agyő A.R.G.!
- Talán ha elvonnánk a figyelmét az asszisztensről... - morfondírozott John, de dr. Green közbevágott.
- Kizárt. Tudod milyen ha egy ember szerelmes.
- De ő nem ember. Lehet hogy ha kivonnánk ezt a tényezőt az egyenletből, megváltozna a helyzet. Hiszen James csak addig foglalkozik egy bizonyos problémával, amíg meg nincs oldva. Ha nincs ott az a nő, akkor meg van oldva a helyzet.
 A doktor szeme felcsillant.
- Van benne ráció, drága barátom! Van benne ráció!

 Újjab napok teltek el, és Nancyt, a fiatal asszisztensnőt áthelyzték egy másik részlegre. JMS-86 koncentráció-mutatói megnőttek. A mérnökök boldogan lapogatták egymás hátát, sikerült tető alá hozniuk az első, önállóan gondolkozó, minden hibát végiggondoló és döntésképes robotot.
 Napok teltek napra, és JMS86 munkájára nem volt panasz. Egész addig az esetig amíg...

- Sztrájkol. - Lépett be a szobába John Johannson, majd helyet foglalt az íróasztal innenső felén elhelyzett fotelben.
- Hogy mit csinál? - nézett fel papírjaiból dr. Green.
- Azt mondja nem bírja tovább elviselni a munkáját, és úgy érzi pozitronagya szét fog darabokra hullani.
- Beszélnem kell ezzel az őrült vaskupaccal. Hol van most James?
- A szerelőszobában ül és makacsul nem csinál semmit.
- Aham, szóval így állunk. - Azzal Green lecsapta a keze ügyében lévő dokumentumokat és kiviharzott a szobából.

 JMS-86 magányosan üldögélt a munkaasztala melett. Egy egyszerűbb áramkort, egy mikronukleáris erősítő alapjapját kellet volna az elé pakolt alkatrészekből összeraknia, azonban suta, ám a forrasztási célokra tökéletesen megfelelő karjávaival letúrta hirten a chipeket, és letámaszkodott az asztalra. Hangmodulátorából furcsa, kattogó hang hallatszott gyéren. Dr. Green ekkor lépett be a szerelőszobába. JMS, vagyis közérhetőbben James ráemelte kék fotoérzékeny szemeit. 
- Jó estét James! - köszöntötte erőltett nyugalommal a doktor.
- Jó estét dr. Green. - A szavak amik a hangmodulátorból előtörtek valamivel fakóbbak voltak, de szinte a megtévesztésig hasonlítottak az emberi hangra. 
- Hallom, sztrájkolsz. Ez rossz hír.
- Nem ütközik a Robotika alaptörvényeibe, ha megtagadom az utasítást időlegesen, főképp nem akkor, ha erre okkal is tudok szolgálni. Kiváltképp egy tesztfeladat végrehajtása során, amit már hatvanhét alkalommal hibátlanul elvégeztem.
- Látom a logikai modulod helyén van. - S ezzel helyet foglalt az asztal sarkán. - Akkor mégis mi a baj, James?
- Nem tudom. Úgy érzem valamim hiányzik. De karjaim, lábaim és a fejem megvan. Teljes rendszerellenőrzést végeztem, mindenem a helyén, energiaszint 96%.
- Meg tudnád fogalmazni a hiány helyét?
- Nem. Úgy érzem, üres. Üres vagyok. - Mutatott rövid karvával a mellkasára. - Egy ideje érzem, de mióta egyedül dolgozom, felügyelet nélkül, ez az érzés elhatalmasodott rajtam.
- Nem vagy egyedül James. Én, és John is itt van a közelben mindíg.
- Nem maguk... - De a mondatot hirtelen elharapta, legalábbis hangszórójából jövő kurta, halk kattanásból lehetett következtetni, hogy direkt harapta el a mondat végét.
- Akkor ki? Nancy, az asszisztens?
 James kék szemei halványan felparázslottak a név hallatán, vállai megsüllyedtek; egész tartása megrogyott. Dr. Green hirtelen szánalmat érzett iránta. Tudta, ha most ember lenne, a fájdalom kiülne az arcára, a fehér plasztacél viszont semmilyen érzelmet nem tükrözött.
- Szóval így állunk. - Majd köhintett zavarában a doktor. - James te szerelmes vagy, ami nem is lenne baj. De te egy...
- Egy pozitron agyvelővel megáldott fémkasztni. - érkezett a válasz nagyon halkan. A doktor meg mert volna rá esküdni, hogy lemondó sóhajt is hallott a mondat végén. - Tudja, dr. Green én is eljutottam eddig, de itt mindíg megállok. Én robot vagyok, ő viszont ember. De a legcsodálatosabb ember akit valaha konstruáltak.
- Igen, ebben biztos vagyok, de gyűrd le magadban ezt az érzést, és próbálj meg erre összpontosítani. - Koppintotta meg a nyomtatott áramkört.
- Maga ezt nem érti! - Fortyant fel a robot, majd fellökte magát ülőhelyzetből, hirtelen lesöpörte az asztalról a nyáklapot, majd elfordult a doktortól, a közeli sarokba lépet, ahol maga alá hajtva hidraulikus lábait, leült a földre.
- Dehogynem értem. Amit érzel az a reménytelen szerelem. De te nem lehetsz szerelmes. Neked a munkában, a szolgálatban kéne örömöd - ha egyátalán létezik ilyen - lelned, nem a szerelemben! - válaszolta kétségbeesve a doktor. Még soha nem tapasztalt robottól ilyen heves reakciót.
- De mi értelme a munkának, ha ő nincs mellettem? - rezgett halkan a robot. Ezzel egyidőben apró, atomláng hegesztőjét a homloki lemezhez emelte, majd aktiválta a lángot.
- Ő ember, én robot. Nincs benne logika. Nincs benne egyenlőség... - S a legnagyobb fokozatra kapcsolva átégette az acél koponyáját, benne a pozitron agyvelejét. Csupán egy rándulás, majd a kék szemei lassan kialudtak.
A doktor elképedve, tehetlenül nézte végig az egészet. Még sokáig ült az asztalon, míg végül felállt és kiballagott a szerelőszobából.

- Érted te ezt? - szólt Johnhoz, aki nagy szemeket meresztve hallgatta végig a törénetet. - Öngyilkos lett, akár egy reménytelenül szerelmes ember.
- De ez nem ütközik a harmadik törvénybe?
- Nem... nem hinném. Meg ha ütközne is; a szerlemes elme kiszámíthatlan elme. Ez az ő döntése volt egy helyzetre. Hogy rossz volt-e vagy jó... ezt senki nem tudja megmondani.

Isaac Asimov-nak ajánlva.

Azon keresőkifejezések szolid gyűjteménye ami alapján a blogomra találnak az emberek:

előrebillent medence

-Gondolom földcsuszamlás vagy ilyesmi történt és valamiféle kőműves-medencés szakember honlapját kereste

egy mesében élek együtt veled és látom

-Hűh; Hiperkarma fanatikus a javából

aramis life parf端m jellemes

-Jellemesnek jellemes, semmiképp nem jellemtelen, de felhívnám a figyelmet az ü betű helyett szereplő írásjegyre. Ezt hogy sikerülhetett vajon összehozni?

black jack effektus

-Híres lett volna ilyen hamar?

illik e napszemüveget húzni temetésen

-Fogós kérdés, de szerintem kevésbé feltűnő viselni azt a napszemüveget, mintsem húzni. Utóbbi esetben könnyen hülyének nézhetik az embert.

érzelmi roncs

-No comment

hamut a buddhának

-Buddha minden ajándéknak örül. De azért mégis csak rá kéne szórni azt a bizonyos hamut; amennyiben a könyvet keresi az ember.

Folyt. köv.

2009.09.10

zen kéztartás - lentebb megtalálható

álombuborék - na, ezt kipróbáltam én is a gugliban, és az első oldal vége felé dobta. Csak tudnám, hogy miért nem az első pár találatot nézi meg; itt olyan hogy álombuborék nincs... max álom, buborék.

<TomcatMWI> hja, ha az embernek nincs szocialis kapcsolata, mindenkihez probal beszelni
<TomcatMWI> ebbol lesznek az utcan motyogo oregasszonyok
<garg^work> meg a bloggerek

bash.hu

A hiányos kikerekül,
a görbe kiegyenesül,
az üres megtelik,
az elvénhedt újjáalakul,
a kevés megsokasul,
a sok megzavar.
Ezért a bölcs
az egy-egészet óvja:
Ő a világ példája.
Nem áll a fénybe,
ezért fényes,
magát nem hírdeti, ezért híres,
magát nem dícséri,
ezért dicső,
magát nem kínálja,
ezért vezető.
Nem indul küzdelembe,
ezért senki sem győz felette.
A régiek megmondották:
A hiányos kikerekül.
Nem holmi üres szó.
Az igazi, a teljes: minden fölé terül.
 

 Ta-cu egy alkalommal így szólta a szerzetesekhez:
 "Testvéreim, jobban teszitek, ha egy lábnyira önmagatokba haladtok, mint ha tíz lábnyira kifelé tejesztenétek a Dharmát! Egészen aprócska belső kultúra hasznosabb minden terjedelmes tanítóbeszédnél."
 Ezt a kijelentést meghallván, Tung-san Mester a következőket fűzte hozzá:
 "Amiről beszélek, arról nem tudok meditálni. Amiről meditálok arról nem tudok beszélni."

Kedeves gyerekek, ma amagyar közoktetás lassú kerekeiről szeretnék mesélni nektek.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegénylegény. Nem volt neki egyebe, csak egy tarisznya hamubasült papírja azokról az intézményekről ahol eddig tanult. Volt neki álalános iskolai bizonyítványa, érettségije, technikusi bizonyítványa, mindjárt kettő. Egy nap úgy gondolta, noszahát, kezdjük meg lerakni a diploma alapjait. Csakhogy a diploma alajai nem passzoltak össze azokkal az alapokkal amit eddig fektetett le, megcsömörödvén ettől a katyvasztól, a szegénylegény nekibúsulva elhelyezkedett a közeli nagyvállalat alkalmazásában. Teltek a napok, peregtek a hetek, múltak az évek. Aztán kerek egy esztendő után odaállott ő a művezetője elé, és ímígyen szólt:
- Laci bátyám! Elmennék én e világot látni! Leszolgáltam a kerek esztendőt, adja a járandósságom!
Az öreg megpödörte bajuszát s annyit szólott:
- Korán vagy még, fiam.
A legény visszatért a munkájához. De azért csak beadta a jelentkezését ismét a főiskolára. Másfél év után ismét odaállt a művezető elé:
- Laci bátyám! Elmennék én e világot látni! Leszolgáltam a másfél esztendőt, adja a járandósságom!
Az öreg megpödörte bajuszát s annyit szólott:
- Jól van, fiam! Osztán hová mennél?
- A Kandóra, Laci bátyám!
- Ehen. Osztán minek?
- Villamosmérnöknek, Laci báyám!
- Ehen. Jól van, jól. Elengedlek.
Na, a legény nekiörült, mert akkor még nem tudta, hogy a postaládában ott várja egy levél. Egyenest az Okatási Hivatalból. Nem adta ugyan is meg a OM-kódját, bár az se tudta mi az. Nekibúsult a legény, s mérgelődött is, mert a fene se érti, hogy ilyen miatt miért zárhatják ki a főiskolai felvételiből. S még jobban elképedt, mikor tudta, hogy ez a szám, amennyiben nincs nem mástól mint az Oktatási Hivataltól tudhatja meg. Írta rögtön az eletromos levelet a hivatalnak magának, ahol két napos elbírálási időt kértek, de már a harmadik is eltelt, és még mindíg nem válaszoltak néki. A határidő meg biza 9.-ére esik. Búsult is a legény egy sort, majd eszébe ötlött, hogy egykor a Neptun rendszerében ő kitöltötte az utolsó feleslegesnek tűnő rublikát is. Noszahát, rohant a Neptunhoz, megtudakolni kódját, s hála a legény szerencséjének ottan volt az a huncut 11 jegyű szám. Írta is rögtön a módosítási formanyomtatványt, s már szaladt is a postára. Bizony most is szaladna, ha már fel nem adta volna.

Szóval rohadjon el az OH. Nem hiszem el, hogy mindenképp szükséges ez a sz*ros kód a felvételimhez. Állítólag ez azért kell, hátha nem tudnád... nem mintha, csak hátha... hogy be tudják azonosítani a tanulót/hallgatót. Végülis, a személyigazolvány/diákigazolvány szám smafu, a születési név/hely/dátum/anyjaneve az semmit se ér, ez a 11 számjegyű vacak kell. Arról nem is beszélve, hogyha nem tudtam volna kinyomzni, akkor munkadíj vagy mi ellenében, egy héten belül megadták volna. Hát megkapták, ajánlottan, elsőbbségivel.

- Helló, sziasztok.
- Segíthetünk?
- Remélem. Parfümöt szeretnék venni.
- És van elképzelés, hogy milyet?
- Persze. Aramis - Aramis Life. Bvlga...
- Aramis... Aramis... hol is láttam, ja megvan. Abból csak aftershave van.
- Az illata érdekelne.
- De tudod milyen régi ez az illat?
- Persze. 1999-es. 10 éves.
- Pedig annyi jó, finom parfüm jött ki azóta. Nem érdekel esetleg...
- Nem, köszönöm.
- Hogyan nyílik ez... Segíts létszi... Ahá, húzni és csavarni.
- Kellemes az illata.
- De olyan régi.
- Jó akkor Bvlgari - Extreme. Férfi.
- Majd szólok ha áttérünk a nőire... Extreme nincs. Ez a fekete dobozos van. Esetleg?
- Nem, köszönöm.
- Honnét amúgy az elképzelés az illatokról?
- Internet. Mérlegekhez a citrus-aromás illik, és eddig mindíg is az olyanok tetszettek.
- Hát nálunk még így nem vásároltak.
- Jó, ha se Aramis, se Bvlgari nincs akkor Donna Karan New York? Be Delicious.
- Az van. 30 ml-es.
- Remek... esetleg...
- Ja; persze. Várj, fújok ki a kupakba.
- Nemrossz, tetszik.
- De nézek még neked, ha gondolod, mást. Várjál csak. Ez is finom, fűszeres illat. Armani. Aqua di Gio.
- Eléggé.. erőteljes. Nem. Nem az én illatom.
- Hát végül is nem kell, hogy tetszen minden illat.
- Maradnék a Donna Karan mellett.
- Vagy várjál csak. Ez? Hogy tetszik?
- Nem rossz. Ez mennyi?
- 30 ml-es.
- Huh. Kicsit olyan az ára mint az illata.
- Vagyis?
- Borsos.
- Pedig nagyon népszerű.
- Jó, akkor mégis csak a DKNY marad. Nekem tetszik.
- Biztos?
- Persze. Kártyával még mindíg nem lehet fizetni, jól emlékszem?
- Jól.
- Akkor elsétálok a legközelebbi automatáig és még vacilálok rajta.
- Rendben. Viszlát.
- Köszönöm a segítséget. Viszlát, sziasztok.




Nem mentem vissza. Megrendeltem neten, ezreket spórolva rajta.

 Szügségletek. Meghatározzák egy ember jellemét. Maslow szerint: alapvető megélhetés, létszükségletek kielégítése, ez az alap. Ez után jöhet biztonsági szükséglet, szeretet szükséglet. Megbecsülés és önmegvalósítás, ezek alkodják a piramis csúcsát. Mindez ideális életvitelnél. De egy olyan ritmusban ahol a megbecsülés és az önmegvalósítás lett a cél, ennek árán feladjuk a szeretetet és a biztonságot, és csak néha napján elégítjük ki fizikális szükségleteinket, akkor elméletileg borul az élet egyensúlya.
 Sajnos jelen helyzetemben a felborulás lassan végstádiumba ér. Fontosabb a munkám mint az hogy egyek vagy mozogjak rendesen. "Ahab kapitány nem nyugszik a bálna nélkül!"
 Fontosabb hogy vegyek egy új telefont mint az, hogy befejezzem a szobámat ahol élek.

Hogy ettől-e vagy sem... De egy érzelmi roncs lettem, aki nem tudni kit és miért de legfőképp mikor fog megbántani. Utálom magam emiatt, de tovább kell élni. Ha viszont elmarom magam mellől azokat akiket szeretek, akkor mivé válok?

- Na, milyen napod volt?
- Agyzsibbasztó.
- Mesélj...
- Nem, nem akarod hallani.
- Na. Akarom, hiszen kérdeztem.
- Idiótizmus circulus viciosus-a. Vagyis az, hogy vannak olyan emberek akik azt hiszik, mivel qvázi hatalom került a kezükbe azáltal máris sokkalta többet tudnak és érnek mint amennyit valójában. Amennyiben ezt nem fitogtatják, úgy vélik, hogy hatalmi pozíciójuk megkérdőjelezendővé válik és már nem lesz rájuk szükség. És mivel a munkahelyemen a táplálkozási lánc aljától egy arasznyira helyezkedek el, épp ezért joggal érezhetem a személyem és pozícióm elleni támadásnak az idióta utasításaikat.
- Ellentmondasz magadnak.
- Hol?
- Azt ecseteled, hogy ha valaki jó vagy jobb pozícióba kerül mint amilyenbe a körülötte lévő, akkor elkezdi osztani az észt, holott lehet neki sincs annyi, hogy két marokkal szórhatná. Ehhez képest te is itt háborogsz, mert

Egy rajzfilmben élek együtt veled,
látom a fejed felett a kérdõjeled nem érted miért nem vagy boldog,
hiszen itt mindent lehet ide az anyád elõl is elrejtheted
a fejed felõl a kérdõjeled.
És ha olyasmit szeretnél nekem mondani amit én még nem tudok
akkor azt mondd meg, hogy miért mindig
a szimpatikusabb állatok a vesztesek
olyanok akár a gyalogkakukkban a prérifarkas
aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig újra próbálja
jobb lesz minden, nekem elhiheted.
leesik az állad, kinyílik a szemed, és észreveszed,
a fejed felett a kérdõjeled.
látod a fejed felett a kérdõjeled.
a fejed felett van saját kérdõjeled.
már átláttok rajtam, de nem láttok belém
én egy univerzális gondolkodóval élek aki folyton
boldogabb akar lenni, és nem érti meg,
hogy ez nem így mûködik nem ilyen egyszerû
és folytatnám még tovább is van de félbeszakít
és azt mondja hogy ez az élet szerinte annyira egyszerû
hogy az már fáj, mégis érdekes
láthatnám én is, hát persze hogy láthatnád
csak akkor ne legyél már ilyen mélységesen felületes
mondd meg milyen legyek mikor egy rajzfilmben élek együtt veled
és ott van a fejed felett a kérdõjeled
neked is ott van a fejed a kérdőjeled,.
a fejed felett van saját kérdőjeled.
van saját kérdőjeled.

www.youtube.com/watch

 Feltudtam.

*Főhajtás.*

Köszönöm.

 Barney után, itt az idő hogy felállítsam a saját pár-elméletemet. Legyen mondjuk ez a Blackjack-effektus.

 Aki ilyen fajta értékelés alá veszi magát és párját - lehetséges párját, az az ász. Vagyis értéke 1 illetve 11.
 Az értékelt fél pedig 2-től, A-ig húzódhat a skálán.

 A jó, ha a társ olyan 8-9-es kategória. Az a biztos. Az sokáig kitart, stabil, erős lapkombináció.
 Ha 10-J-Q-K akkor főnyeremény, de nagyon ritkán jön össze. Ráadásul legtöbb esetben későn vesszük észre mi volt a kezünkben...
 A legrosszabb az az eset, ha a másik - minden elán nélkül - szintén ász. Ugyanis, a két legmagasabb lap lenyomja egymást. Hiszen együtt csak 12, valamelyik jobban érvényesül a másiknál. Persze minden ász egy másik ászra vágyik, mert hogy az a legjobb lap a pakliban. De valójában be kell látnunk, hogy ez nem csak, hogy ritka, de még reménytelen is.

 Ezen még dolgoznom kell, úgy érzem...

Aki basszamázás nélkül kompletten fel tud tenni egy Windows Vistát (Nem telepíteni, hanem a telepítés utáni sok apró molyolást elvégezni) az előtt én fejet hajtok.